Rpg Blog

Nem, nem és nem, ez nem happyend, ez a történet nem végződik jól!

A főhős, egy mindenki számára szimpatikus ízig vérig viking hadúr, aki mint ahogy az megszokott hébe hóba átruccan a szomszéd kontinensre hepajozni a puhapöcsű indiánok közé. Az első falu lerohanásánál még egész jól mennek a dolgok. Ámde feltűnik az előző etapnál ottfelejtett és közben felcseperedett viking kisgyerek, akit gyilkológéppé neveltek a helyi őslakosok, méghozzá olyan hatékonysággal, hogy piciny csapatával, ami egy kivénhedt sámánból, a falubolondjából, és egy nőből áll, lemészárolja három viking hajó felfegyverzett legénységét. A legnagyobb lelki törést, és megaláztatást kénytelen átélni szegény hadurunk, amikor veszni látja hű embereit, ráadásul a piszok áruló még akkor is nemet mond neki, amikor felajánlja, hogy csatlakozzon dicső harcosként igazi népéhez, önnön véreihez.

Szóval hiába várunk boldog befejezést, végül az indiánok győznek, erről szól "A barbár" (The Pathfinder) című akciódráma. Legalább a vikingek elég brutálisan lettek ábrázolva, mégha nem is túl korhűen.

Kis történelmi körítés: Viking kalandozások Viking történelem

Elhatároztam, hogy életszerűbbé/hangulatosabbá teszem az Ars Magica játékokat némi vizuális segédlet létrehozásával, tapasztalataimat részben megosztanám, hátha okul belőle a nagyérdemű.

Először körülnéztem térképgeneráló piacon. Sajnos egyedi térképek létrehozására alkalmas, és egyben ingyenes szoftvert nem találtam egyet sem, bár keresgélés közben ráakadtam egy csinos kocsmagenerálóra. Megfelelő céleszköz nélkül maradt a Photoshop.

Tekercs hátteret lusta voltam készíteni, akad néhány a neten, pl. a wisards.com-on is van egy, jó pár minőségi térkép társaságában. Aki maga szeretné legyártani, számos tutoriált talál pergamen ügyben.

Először a coventusz központi épületének, a mágustoronynak fogtam neki, most csak a végeredményt vágom ide be, de ha van rá igény, a többi szint készítése közben tutoriált is gyártok a fontosabb lépésekről.

Nagyobb kép!

Persze hangulatilag a háttér a lényeg, ami rajta van nem sokat dob. Mivel jobban kézzelfoghatóbban le akartam képezni a tornyot és környékét, 3d modellező után nyúltam.

Régóta szemezek már a GoogleSketchUp progival, csak eddig motiváció híján nem vitt rá a lélek, hogy egy-két óránál tovább eltököljek vele, pedig ez az ingyenes program lehetővé teszi, hogy az egyszerű mezei felhasználó is elmélyedjen a 3d szerkesztő programok egyébként nehezen kiismerhető világában. Egyszerű épületeket szó szerint másodpercek alatt létre lehet hozni, és a beépített stílusok festmény, vagy grafila jellegű megjelenést is lehetővé tesznek.

Másfél éjszakás tökölés eredménye egy kisé túlméretezett, ablakok nélküli torony (félreértés ne essék, még félkész állapotban van a mű):

A program másik nagy előnye a hozzá tartozó folyamatosan frissülő 3d modell gyűjtemény, a 3D Warehouse, ahonnan bármelyik feltöltött mű behívható, módosítható, sőt, saját kreálmányainkat is a műértő közönség elé tárhatjuk (imhol az én produktumom) Itt számos középkori, vagy fantasy épület, szörny, vagy egyszerűbb tárgy található. Ezekből percek alatt összepakolhatunk akár egy kisebb-nagyobb várost, de találkoztam előre legyártott vár építőelem gyűjteménnyel is.

Van egy-két bámulatra méltó modell, pl. ez:

Jópár TD tipusú játékot végigpróbáltam, a lelkes fejlesztők végigzongorázták a stílus összes lehetőségét. Az elkészült remekművek között van pályaépítős, 56-os történelmi vonatkozású, olyan is, ahol a pályát maguk a tornyok alkotják, vagy mágusokkal irthatjuk a szörnyeket tornyok helyett, sőt asztali alkalmazást is összedobtak erre a témára.

Nekem mégis a Vector TD jött be a legjobban, egyrészt igen szép, letisztult a grafikája, másrészt a sokféle bevethető torony igen jól kombinálható.

Egy hosszabb játékmentes, és passzív állapotot lezárva, sikerült összeszervezni egy játékülést, a csapat régi vágyát beteljesítendő elkezdtünk coventust alkotni, Ars Magica-hoz. Az első gondok a magyar nyelvű alapkönyvek előkaparásával kezdődtek, ugyanis a tulajdonunkban lévő mindkét kötetnek lábakélt, de szerencsére szorgos kezek beszkennelték, és feltették a hálóra... örök hála érte. Érdekes élmény, reggel 10-től este 7-ig építettük 4-en, de a karakteralkotásig nem jutottunk el, és a gazdaság megszervezése sem lett zökkenőmentes. Ugye azt tudni kell, hogy ebben a rendszerben a játékosok együttesen egy középkori mágusrendházat személyesítenek meg, számos karakter készül így, logikus összefüggő közösséget alkotva. Pl. nálunk kb. 70 fős lett a coventus lakossága. A mágusok 3 főt tesznek ki, megbízható bajtársaik 14-en segítik munkájukat, a röghözkötött jobbágyok 60-an képezik a gazdasági alapot(közülük 10 karonülő poronty). Próbáltuk a lehetőségekhez képest önellátóvá tenni az egész struktúrát, viszont már alapvető dolgok sem fértek bele, példáuln nincs kőfaragónk, a bonyolultabb szakmákra, mint például az üvegfúvás, vagy papírmerítés már nem maradt a létszámból. A gazdasági szervezés nagyon élvezetesre sikeredett, mégis eltörpült a visforrások (mágikus kutak) meghatározásához képest. Itt a germán mitologiát hívtuk segítségül, mivel a coventus a Rajna partjához közel helyezkedik, így a folyóhoz kötődő meséket használtuk fel. A Nibelung kincs, illetve Lorelei került felhasználásra.
Vicces momentum, hogy amikor a középkori ember babonás félelmeiről győzködtük az egyik játékostársat, példának egy óriást hoztunk fel, ez az ötlet felhasználásra került, és így született meg coventusunk első szövetségese Kóborc, a mocsári óriás. Történetét lásd alább:

Történt egyszer, régen, hogy Freya istennő lejött férje Gerd után a halandók közé, aki jó ideje múlatta kedvét közöttük. De mivel éjjel érkezett, nem a szivárványon lépdelt át Asgardból az emberek világába, hanem a telihod fényén ereszkedett alá.
Éppen mielőtt a lába a földet érte volna, felhő takarta el a holdat, így Freya leesett, pont egy sziklára, ami harminc darabra tört szét. A roppant csapástól az a darab, amit a lábával érintett, üst formájúra hajlott. A hold elszégyelte magát, hogy egy pillanatra elengedte a szép istennőt, azóta is minden teliholdkor az üstbe hullatja könnyeit.
Később az eset után egy tündért, Sigrun valkűrt bízták meg a szent hely őrzésével, ahol összegyűlnek a hold könnyei, de Sigrun szerelmes lett egy halandó ifiúba, ezért elhatározta, hogy új örzőt keres a szikláknak, hogy meg tudja hódítani a halandó szivét. Meg is örült, mikor az erdő madarai megsúgták neki, hogy egy óriás tart őrhelye felé, pompás szarvassá változott, úgy ment elé. Az óriás nagyon megéhezett, mikor meglátta a szarvasként mutatkózó tündért, követte az erdőbe, egy tóig, ahol a szarvas hatalmas ponttyá vátozva a vízbe ugrott. Az óriás sem volt rest, és mivel igen szerette a halat, utána ugrott, de a tavi hínár, amit Sigrun megbűvölt szorongatni kezdte, és a mélybe rántotta. Hiába csapkodott nem szabadult, és hamar feladta a küzdelmet, ekkor a tündér megeskette az óriást, hogy őrizze élete végéig a sziklákat, vagy nem engedi el a hínár szorításából. Az óriás elfogadta az alkut, azóta is a sziklákat vigyázza.

Kóborc a Rajna menti Vidraláp lakója, már időtlen idők óta. Sosem szerette, ha háborgatták. Ha birodalmába emberek tették be lábukat, ő szemernyit sem tétovázott. Sorra ebrudalta ki a nem kívánatos vendégeket. Egészen addig a felejthetetlen napig, amíg egy védtelen, csapzott szőrzetű öreg remete meg nem jelent a birtokán…
Amikor az óriás felismerte, hogy a remetét nem tudja pusztán hatalmas termetével és félelmetes erejével eltántorítani céljától, akkor elkezdett érdeklődést mutatni a furcsa szerzet iránt. Nem mintha a melák nem kedvelte volna ezt a fajta étket. Kóborcot sosem izgatta, hogy milyen lényből származott az általa fogyasztott hús. A területére tévedt emberekkel azonban kivételt tett, nem volt ő annyira mulya, hogy minden jött-ment kétlábút felzabáljon. Pontosan tudta, hogy tőle független és nagyobb hatalmak igen hamar felfigyelnének rá s mocsári idilljének gondolkodás nélkül drasztikus véget vetnének. Ezért a jó öreg megfélemlítéshez fordult, amikor csak tehette. Így mindenki suttogott a környéken a vidralápi emberevő óriásról, de senki sem nagyon hitt egy-egy bolydult elméjű paraszt beszámolójának. Persze a mocsárt nagy ívben elkerülték.
Kóborc végül nem látott más kiutat a frusztrál helyzetből, így éhsége csillapítása mellett döntött. Hamar megtanulta, hogy a látszat csal. Megtanulta továbbá, hogy mire képes egy mágus és mi is az a björnaer ház. Valamint azt a későbbi életét is erősen meghatározó tényt, hogy vannak mások is, akik bujkálni kényszerülnek a világ elől. Hasonló emberfeletti hatalommal rendelkező lények, mint ő. Tudta, hogy nincs más választása, vagy hozzászokik az új vendéghez vagy mennie kell. Az utóbbi pedig a végzetét jelentette volna. Idővel pedig nem hogy elviselte, de kimondottan meg is kedvelte újdonsült kompániáját. Rájött, hogy rejtőzködni sokkal kevésbé unalmas, ha társaságban van az ember (vagy óriás).
Erre várt a türelmes mágus és értesítette is bajtársait, akik csakhamar meg is érkeztek. Az óriás felháborodás és ámokfutás helyett sokkal inkább sértődéssel kezelte a kialakult helyzetet. Nem hitte volna, hogy valaki beleszól az öreg varázslóval kialakított életébe. Meglepetésére viszont, több björnaer jelent meg a birodalmába, akiknek hasonló mentalításával gyorsan közös nevezőre jutott.
A betelepült emberek sosem akarták irányítani a barátságos melákot. Az öreg vándoruk hamar megtörte kezdeti próbálkozásait s megbarátkozott az óriással. Idővel kialakult egy tökéletes harmónia a vadonban dolgozó misztikusok és e hatalmas lény között. Egymást segítve folytatták így létüket a rejtőzködés sajátos világában. Így változott meg Kóborc, a mocsári óriás élete Krisztus utáni év 1003. tavaszától.

 Béta honlap